Nem értesz meg. Mondjuk én sem fogalmaztam egyenesen. Arról beszélek, hogy egy lecsengett szerelemre visszaemlékszik ugyan az ember, ez jó is. Egy plátói esetében azonban mindig reménnyel telve mereng el. Még sok-sok év után is. Ez pedig nem kopik meg. A remény ilyen fura szerzet.
A plátói szerelem sokkal szebb. Így ugyan nincs mire visszaemlékezni, kevés közös élménye van az embernek, de ha már beteljesül, az olyan kiábrándító tud lenni néha. Önző.
És még 10 év múlva is eszedbe jut az a lány, aki nem volt a tiéd. Míg egy kapcsolat pillanatai fél év után megkopnak.
Olyan fura ez az egész plátói szerelem dolog..Néha már én magam is unom, hogy folyton rá gondolok, (pedig lassan egy éve minden nap eszembe jut..)és elképzelem valamilyennek, pedig nem is ismerem:(Már várom, hogy végre megismerjem, hátha ki tudok ábrándulni belőle..:)
handras, az plátói szerelemnek számít, hogy összejössz valakivel egy chat roomban, aztánv ad szerelmes levelezésbe kezdtek, később napokig nem tudsz aludni és óránként 20 percnként megnézed a postádat, majd zokogva olvasod a leveleket, aztán hosszan gondolkodsz: vajon megőrültem-e? (asszem, igen), és egyszerűen képtelen vagy abbahagyni? ha ez plátói, akkor köszönöm, nem kérek belőle.
egyébként ha valaki bír tanácsot adni, hát ne türtőztesse magát.
Az előző történetemhez képest évekkel később az egyik munkahelyemen +tetszett egy kolegina:
Nem az a csinibaba típus, hanem inkább az akire azt mondják, nagyon dekoratív.Sok mindenről egyformán gondolkodtunk, csak kettőnk kapcsolatáról nem. Mindíg kitalált valamit, hogy miért nem akar velem járni, visszatérő vesszőparipája az volt, hogy idősebb nálam (kb. 1/2 évvel). Közben azért eljárogatott velem ide-oda. Egy este feljött hozzám videóztunk (akkoriban az még nagy szó volt), italoztunk, tehát nem vihettem haza. Meg kellett ígérnem hogy nem nyúlok hozzá - nem akarja - akkor nálam alszik (másik szobában). Meg is igértem, hogy reggelig nem nyúlok hozzá, de aztán reggel mellé feküdtem, végig tiltakozott de azért annyira belemerült, hogy a combja közepéig átnedvesedett (azóta sem tapasztaltam másoknál hasonlót). Szóval Én + kihagytam!
Erre mondják, hogy ehelyett majd a pokolban az orromra húzzák, de lehet, hogy csücsültem volna erőszakért? Most már mindegy, de nagyon bosszant.
Banya,
"..minden nő, és a szebb férfiak.." - heh-heh
Hosszan voltam mindig szerelmes amúgy plátóian. Ilyenkor persze, mint rendszerint, a szerelem fordított arányban állt az önbizalommal, és az lett az eredmény, hogy kiderült, hogy az imádottnak van barátja/férje. Feltételezem kölcsönös volt 1ikénél-másikánál a szimpátia, ám 1 idő után megunta a felesleges várakozást - igaza volt.
Tudom, hogy szertefoszlik az esély, ha bizonyságot akarok, és közlöm mit szeretnék, mégis ez a jobb. Kisebb a csalódás, kevesebb a depresszió.
puszi
De szerelmes voltam Mark Hamill-ba ( Csillagok háborúja trilógia ), meg Michael York-ba ( Három testőr ), mindkettő kb. ugyan az a típus : szőke, kék szemű. Érdekes, hogy most már abszolút nem tetszenek.
Meg amikor 15 évesen egy teljes napot végigbőgtem, mert megtudtam, hogy a Pet Shop Boys mind2 énekese homokos. De szép is volt !
Két rövid eset:
alsóban hegedültem, a szomszédban viszont lakott egy - nálam vagy 10 évvel idősebb - fiú, a TIBI! És hát, ugye, tetszett. Egyik nap jöttem haza hegedű óráról, s már messziről láttam a TIBIT. Szégyelltem a hegedűtokot, és uccu, bedobtam az út menti bokorba az egész hegedűs cuccot, hogy a TIBI ne lássa. Aztán szépen elmentünk egymás mellett, és semmi sem történt. Mégcsak nem is köszönt...
A másik:
Gyerekek, én leveleztem ám - ötödikes lehettem - a Flipper Öcsivel!!!
Kedveskéim,
tisztára rámtörtek az emlékek. Az imént kb. 3 percig ültem a semmibe bámulva, enyhe mosollyal az arcomon.
Ha majd sikerül ismét leszállnom a materialista világba, elgondolkodom azon, hogy írok egy Romána (Júlia, Tiffany, stb.)kötetet...
(most megint volt egy 5 perces semmibebámulós fátyolostekintet. Köszönet handrasnak a topicnyitásért...!)
neduddgi,
kösz. Ha nem a munkahelyemen üldögélnék, elnosztalgiázgatnék néhány kövér könycsepp társaságában (annyira szeretek néha jókat bôgni...!).
Szörnyeteg,
nekem több ilyen tapasztalatom is volt. Egy idôben minden jó pasi, akit csak láttam, a fiúkat szerette. Teljesen fel voltam háborodva.
A plátói szerelemben az a szép, hogy nem csalódik az ember, hiszen csak rajong valakiért, akit igazán nem is ismer és olyannak állítja be, amilyennek csak akarja. Persze ilyen esetekben lehet a legnagyobbat koppani. Nekem is középsuli volt az, ahol ezt sikerült megélnem. A lány szép volt, üde, stb. Csak később tudtam, meg hogy jobban hasonlított egy átjáróházhoz, mint egy átlag középsulishoz. Kopp.
A beteljesületlen, de szép (és viszonzatlan) szerelmeimet idő és tér híján le se tudnám írni! Az igazság az, hogy most is sokszor vagyok plátóilag szerelmes. Lehet, hogy ez már nem is szerelem, csak a másik csodálata? Mindamellett ez az érzés számomra sok esetben fájdalmas.
Szóval ide nagy szerelmi koppanásokat lehet írni? Ehhez mit szóltok?
Középiskolában egy évfolyamtársamba szerelmesedtem bele plátói szinten. Gyönyörű volt... Magas termetű volt, fekete rövid hajú, zöld szemű, sportos alkatú, mély hangú, titokzatos és keveset beszélt, szóval igazi férfi volt... Kemény fél évig az összes létező női praktikát bevetettem, amit csak lehetett. Nem és nem jött össze. Akkor még nem tűnt fel, hogy másnak sem. Jó haverok lettünk. Később, amikor már régen lemondtam róla, akkor tudtam meg: A FIÚKAT SZERETI !!! Hát nem vétek egy ilyen fickóért?! Semmi bajom a melegekkel, de ez egy kicsit pofánvágott akkoriban.
Volt egy nagy plátói szerelmem gimiben. 2 évvel volt idősebb nálam. Csak méregettük egymást majd 3 éven keresztül. Később, amikor már elsős voltam az egyetemen, akkor mondta, hogy arra várt, hogy én közeledjek. Mint 16 éves lány a 18 éves "nagymenő" felé. Ez valahogy olyan lehangoló volt.
Ysuysi,
az Alföldi Robiba én is szerelmes voltam. Igaz hogy velem együtt az összes lány az osztályból, mert kötelezô olvasás helyett megnéztük színházban a "Bűn és bűnhôdés"-t.
Ô volt a Raszkolnyikov (remélem nem keverem össze más irománnyal). Húúú, sokkal szebb volt, mint most!
